A Balatonvin Borlovagrend tagja lehet...

A Balatonvin Borlovagrend Egyesületben két tagsági státusz létezik. 
Minden tagjelölt először a borlovagrend „Tiszteletbeli tagja, nagykövete” lesz.
A jelöltet a Borrendi Tanács döntése után az avatási ceremónián fogadják borlovaggá.
A tiszteletbeli tagok  közül, három tag javaslata alapján, a Borrendi Tanács határozatot hoz a rendes taggá való felvételre, amelyről a közgyűlés dönt. 

A tagfelvétel része, a Borrendi Tanács határozatán túlmenően a próbatétel és eskütétel. A tagsági jogok gyakorlása az eskütétel megtörténte után, az avatási jelvények átvételével, a krónikáskönyv aláírásával veszi kezdetét, melyet a névre szóló oklevél bizonyít. A próbatételre, az eskütételre, és mind a tagsághoz, mind pedig a tisztségviseléshez kapcsolódó tárgyak átadására ünnepélyes keretek között kerül sor.

Az egyesület Borrendi Tanácsa tiszteletbeli taggá választhatja azokat a magyar illetve külföldi állampolgárokat, akik az egyesület célkitűzéseinek érdekében kiemelkedő, elismerésre méltó tevékenységet fejthetnek ki. 

A borlovagrendek avatási ceremóniájának alapja egy a térséghez, a szőlőhöz, a borhoz kötődő legenda, amelyből jól érzékelhető a szőlőt művelő ősökhöz való kötődés, a tisztelgés a legnemesebb ital a bor mindenhatósága előtt, s mint minden legenda nem nélkülözi a humort, és némi túlzást.

Az avatási ceremónia a Balázs Árpád zeneszerző által komponált ”A Balatonvin Borlovagrend  zenés jeladása”-val kezdődik.

A Balatonvin borlovagrend legendája az 1300-as évek elejéről származik.

„Midőn Károly Róbert király a veszprémi püspökséget meglátogatván megtekintette a palota műkincseit, melyek között megtetszett a királynak egy kb. 9 iccés (mai fogalmaink szerint majd 6 literes) gazdagon díszített kupa.
Az uralkodó érdeklődött: vajon mi célt szolgált e serleg? 
A püspök az elődök gyarlóságát emlegetve mosolyogva felelte : hát bizony ebből szoktak volt inni a  régi barátok.
A király kívánságára a serleg étkezéskor az asztalra került.
Az uralkodó kijelentette: Ő becsülné azt az embert, aki ilyen kupát üresen a szájához tud emelni, duplán becsülné azt az embert aki ezt borral telve tenné meg, de háromszeres lenne a tisztelete az iránt aki egy ilyen kupa bort egy étkezéshez el is fogyasztana.
A püspök sajnálkozva kijelentette: egy sincs a jelenlegi barátok közt aki ezt meg tudná tenni,  hacsak Eusebius páter nem vállalkozik rá.  Az atya bár váltig unszolták, hogy mentse meg a káptalan becsületét, nem vállalkozott a próbatételre.
Egyszer aztán amikor már az ötödik fogás táján tartott a lakoma, a deresedő páter felállt, s pohárköszöntőt mondott a királyra, majd a díszes serleget, borral telve, két kézre fogta, ajkához emelte, s egyenletesen kortyolva fenékig itta.
Nagy volt a csodálkozás, s a király meglepetten kérdezte: az elébb miért szabadkozott?
A barát így szerénykedett: Felséges uram, elébb nem mertem rá vállalkozni, mert nem bíztam magamban, de az imént az asztal végén eggyel már megpróbálkoztam,  s miután meggyőződtem, hogy  birtokában vagyok még képességeimnek, merészkedtem ide felséged elé, hogy felköszöntsem derék szőlőmunkásai nevében.”

Páran a jelöltek közül kísérletet  tettek hasonló  teljesítményre, de „csak” az egy literes lopóban lévő  Olaszrizling egy húzásra való elfogyasztásával bizonyították rátermettségüket, ami a gördülékenyebb próbatételt segítette.
A próbatétel első feladata  az ott lévő szőlészeti, borászati eszközökből  egyet kiválasztva  el kell mondani, hogy azt mire használják, majd a helyes válasz után egy kupa (1/3 icce)  bort kell egyenletesen kortyolva fenékig inni.
A  sikeres próbatétel után a jelöltek hűségesküt tesznek, egy díszes párnára helyezett római kori metszőkés fölé nyújtott tenyérrel.

„Én……….ünnepélyesen esküszöm, hogy hű tagja és elkötelezett hírnöke leszek a Balatonvin Borlovagrendnek. Esküszöm, hogy minden lehetséges eszközzel  terjesztem a Balatonfüred-csopaki történelmi borvidéki borok, és kiemelten az Olaszrizling hírét szerte a világban. Esküszöm, hogy nem lépek vissza a vízivók táborába, amíg csak szőlő terem a borvidék lankáin.” 
Ezt követően a Nagymester az akólö pálcával való megérintéssel fogadja a jelölteket a borlovagrend sorába, miközben  a nyakukba helyezik a hímzett szalagon lévő emblémás, névre szóló ivócsanakot. 
Az új borlovagok aláírják a krónikás könyvet, és átveszik az eseményt  tanúsító díszoklevelet, és a nevükre címkézett Olaszrizling zászlós bort.
Az avatási ceremónia a Szent János áldási koccintással zárul, miközben elhangzik Balázs Árpád zeneszerző által komponált „A Balatonvin Borlovagrend himnusza”.